Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnap, az Úr eljövetelének közelségét ünneplik, ez a vasárnap kiemelkedik a többi közül, advent második felének kezdetét jelzi.
A hagyomány szerint ezen a napon történik az elsőáldozásra készülők bemutatása a közösségnek. Liturgikus keretek között életük első szerződését írják alá, amelyben a szülők, nagyszülők, keresztszülők, hitoktatók és a hívők közössége előtt megígérik, hogy komolyan készülnek az elsőáldozásra. Ekkor fehér kokárdát kapnak, amely a szentmisék alkalmával figyelmezteti a közösséget: ne felejtsenek el imádkozni a legkisebbekért.
A mi környékünkön ezt előzte meg a Luca napi Luca-menyasszonyos beavatás.A fehér leples Luca-menyasszony fehér tollakból font kalácskenővel megsimogatja a kicsik arcát.Úgy tartják,hogy a tollak az angyalok szárnyaiból hullnak alá Advent idején.
A biztos hatás érdekében varázsigéket is mormolnak rá,a tollakat az ég felé tartva kérik:”Jóság tollakba,rossz-nyavalya pokolba!”
A Luca napi hangoskodások a gonosz elkergetését hívatottak szolgálni,ezért használnak zörejt keltő hangszereket.
Számomra elbűvölő,hogy őseink a régi „ősvallás” elemeit milyen természetességgel ötvözték az „újabb” egyházi szokásokkal!Őszintén hittek abban,hogy a kimondott szónak teremtő ereje van,ezért a legfontosabb ajándéknak a jó kívánságot tartották.
Érdemes lenne követnünk példájukat!
Hozzon néktek fényességet,boldogságot,reménységet,
A bajokra
orvosságot,házatokra vidámságot,
Jó
aratást,bő termést,legyen áldás,békesség!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése