2010. december 30., csütörtök
2010. december 29., szerda
2010. december 28., kedd
2010. december 27., hétfő
2010. december 25., szombat
Karácsonyi mese
– Aztán tudjátok-é – kérdezte –, hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony?
– Akkor született a Jézus Krisztus – felelte Margit húgom okosan új babaháza elõtt térdepelve,
s nagyapánk bólintott rá.
– Ez igaz – mondta –, mert hogy õ volt az Úristen legnagyobb karácsonyi ajándéka az emberi
világ számára. De maga a karácsony már régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a tûzhöz, elmondom,
hogyan keletkezett.
Köréje gyûltünk a szõnyegre, mindegyikünk valami új játékot cipelve magával, s figyelmesen
lestük a száját, mert nagyapánk nagyon szép és érdekes meséket tudott ám.
– Hát az úgy volt – kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából –, hogy réges-régen, amikor
Noé apánk unokái megépítették volt a Bábel tornyát, s annak ledõlte után nem tudták megérteni
egymást többé, mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultság egyre jobban
és jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön. Aki nem volt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt
ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van. Aki rest volt megmûvelni a földjét, az irigyelte
azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az embereken,
akkor megszületett belõle a gonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregetõ rágyújtotta
jótevõjére a házat. Addig-addig, hogy egy napon aztán az Úristen odafönt az égben
megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájok szabadította a sötétséget és a hideget.
A nap eltûnt az égrõl, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem termett többé semmi az
elrablott földön. Nagy fázás, éhezés és pusztulás következett ebbõl az egész emberi világra. Mikor
pedig már közeledett erõsen az idõ, amikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a földön,
az Úristen odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki: „Eridj le,
hû szolgám, s nézz körül a földön, melyet gonoszsága miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg minden
embert, asszonyt és gyermeket, s akiben még megtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak
gyújtsál gyertyát a szívében. Én pedig majd az utolsó elõtti napon alánézek a földre, s ha csak egy
kicsike világosságot is látok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s megváltoztatom az ítéletet,
amit kiróttam rája.”
Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy teljesítse a parancsot.
A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatódzva
jártak az utcákon, s akinek még volt egy darabka száraz, fagyott kenyere, az elbújt vele
a pincék mélyére, hogy ne kelljen megossza mással. Egy birkabõr bundáért meggyilkolta apját a fiú,
s akinek még tûz égett a kemencéjében, az fegyverrel õrizte szobája melegét a megfagyóktól. Az
angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne
sehol egy fikarcnyi jóságot sem.
Lassanként kiért a városból, s ahogy a dûlõúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak
összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki egy döntött fát vonszolt magával kínlódva. Kiéhezett,
sovány ember volt, s csak szakadt rongyok borították a testét, de mégis húzta, vonszolta magával
a terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtõl.
– Minek kínlódsz ezzel a fával? – kérdezte meg az angyal. – Hiszen ha tüzet gyújtanál belõle
magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnél mellette.
– Jaj, lelkem, nem tehetem én azt – felelte az ember. – Asszonyom s kicsi fiacskám van otthon,
kik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt
a fát, ha bele is pusztulok.
Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos nagy
erejük van, egyszerre csak odaértek vele a sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt.
Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tõle a kicsi ház, s míg egy sápadtra
éhezett asszony s egy didergõ kisfiú odahúzódtak a tûz mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy
gyertyát az ember szívében, mert jóságot talált abban.
– Édesanyám, éhes vagyok... – nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai közé, elõvett
egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek.
– Mért nem eszed meg magad a többit? – kérdezte az angyal. – Hiszen magad is olyan éhes vagy,
hogy maholnap meghalsz.
– Az nem baj, ha én meghalok – felelte az asszony –, csak legyen mit egyék a kicsi fiam.
S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe.
A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt:
– Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból? Õk is éhesek, s nincs tûz a
házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret meg a helyet a tûznél!
Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt
ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tûzhöz és a kenyérhez.
S pontosan ekkor érkezett el az utolsó elõtti nap, és az Úristen alánézett a földre, s a nagy-nagy
sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal
mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban megszüntette a
sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak.
S azóta minden esztendõnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy
a gonoszság útja hova vezet, s ezért õsszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este
korábban szakad alá, és minden reggel késõbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a
sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut
mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendõ alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a
Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák
gyertyáit, hogy az Úristen ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévõ jó
miatt a bennük lévõ rosszat.
– Ez a karácsony igazi meséje – fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi
karácsonyestén –, én pedig azért mondottam el nektek, gyerekek, hogy megjegyezzétek jól, és
emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik
ember nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból és elõítéletekbõl,
s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra
pusztulásra ítéli majd az embert. Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s ha a nyomorúság
és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égõ gyertya
menthet meg egyedül a pusztulástól.
(Wass Albert)
http://www.youtube.com/watch?v=CIOvkQHimsE&feature=related
2010. december 24., péntek
2010. december 23., csütörtök
Betlehemes játék forgatókönyve
SZABAD-E BEJÖNNI BETLEHEMMEL?
Ének:Betlehem,Betlehem a te határidba,érkezett Mária,rongyos istállóba
Ott ülvén mindegyre,elhagyott gerlice,elkészíté magát a boldog szülésre
Egy angyal,egy angyal újságot hirdetett,Betlehem várában kis Jézus született
Hideg szél fújdogál,jaj de nagyon fázik,a kisded Jézuska értünk siránkozik.
Vers:Betlehem mezején pásztorok valának,kedvükből daloltak,őrizték a nyájat.
Ének:Rázd meg öreg a bundád,hadd peregjen a bolhád,ó ó ó három éves jó túró
Dalolnak a juhászok,táncolnak a kanászok,ó ó ó három éves jó túró.
Vers:Jó pásztorok,békés népek,este van,nem pihennétek?
Éj borult a fényes égre,Betlehemnek mezejére
Aludj te is bojtár-pásztor,ránkborult a csillag-sátor.
Ének:Juhászok,pásztorok,de elaludtatok,ennél a szép lánynál egyedül hagytatok,
Csendes az éjszaka,békés a csillaga,ti csak aludjatok.
Ének:Elindult Mária,karácsony éjszaka,elindult,hogy szállást kérjen,egy gazdag kovácshoz.
Jó estét,bölcs kovács,adjál nékem szállást,
Nem adhatok néked szállást,mert sok a vendégem.
Volt a bölcs kovácsnak egy szép,vak leánya,elvezette szűz-anyánkat barmok jászolához.
Tizenkét órakor született Jézusunk,tizenkét szép őrzőangyal fonta a koszorút.
Jó reggelt bölcs kovács,mért nem adtál szállást,szűzanyánknak,jó anyánknak reggelig megállást?
Ó ha tudtam volna,hogy ő volt Mária
Aranyból is,gyémántból is,szállást adtam volna
Én pedig a hideg földre lefeküdtem volna.
Ének:Glória mennyben az Istennek!Békesség földön az embernek!
Vers:Jaj,pásztorok ébredjetek,jaj mit hallok figyeljetek
Világos lett az ég alja,nézzetek csak mi van arra!
Ének:Pásztorok keljünk fel,hamar induljunk el,Betlehem városába,rongyos istállócskába,
Siessünk,ne késsünk,hogy még ezen éjjel odaérhessünk,mi urunknak tiszteletet tehessünk.
Íme,már nincs messze,fényesség a jele,az angyalok hirdetik,hogy messiás születik,
Jászolban,pólyában,bé vagyon takarva a posztócskába,áldott gyermek szenved már kiskorában.
Vers:Itt a barlang,itt a jászol,térjetek be pásztorok
Köszöntsétek a Messiást,Jézust,kit vártatok!
Ének:Karácsonynak éjszakáján,Jézus születése napján,örüljetek,örvendjetek
A kis Jézus megszületett.
Nincs a Jézusnak bundája,posztóba van bepólyálva,elveszett a báránykája
Miből is volna bundája.
Vers:Vedd le pásztor a bundád,takard be a Jézuskát!
Ének:Szálljatok le,szálljatok le,karácsonyi angyalok
Zörgessetek máma este minden kicsi ablakon
Palotába és kunyhóba nagy örömet vigyetek
Boldogságos ünnepet!
Vers:Fényes égből Mennyországból szálljatok le angyalok
A didergő szegényeknek meleg ruhát hozzatok,
Nagykabátot,nagykendőt,vastag talpú cipellőt,
Tüzelőfát angyalok,azt is,azt is hozzatok!
Ének:Szálljatok le,szálljatok le......
Ének:Betlehem,Betlehem a te határidba,érkezett Mária,rongyos istállóba
Ott ülvén mindegyre,elhagyott gerlice,elkészíté magát a boldog szülésre
Egy angyal,egy angyal újságot hirdetett,Betlehem várában kis Jézus született
Hideg szél fújdogál,jaj de nagyon fázik,a kisded Jézuska értünk siránkozik.
Vers:Betlehem mezején pásztorok valának,kedvükből daloltak,őrizték a nyájat.
Ének:Rázd meg öreg a bundád,hadd peregjen a bolhád,ó ó ó három éves jó túró
Dalolnak a juhászok,táncolnak a kanászok,ó ó ó három éves jó túró.
Vers:Jó pásztorok,békés népek,este van,nem pihennétek?
Éj borult a fényes égre,Betlehemnek mezejére
Aludj te is bojtár-pásztor,ránkborult a csillag-sátor.
Ének:Juhászok,pásztorok,de elaludtatok,ennél a szép lánynál egyedül hagytatok,
Csendes az éjszaka,békés a csillaga,ti csak aludjatok.
Ének:Elindult Mária,karácsony éjszaka,elindult,hogy szállást kérjen,egy gazdag kovácshoz.
Jó estét,bölcs kovács,adjál nékem szállást,
Nem adhatok néked szállást,mert sok a vendégem.
Volt a bölcs kovácsnak egy szép,vak leánya,elvezette szűz-anyánkat barmok jászolához.
Tizenkét órakor született Jézusunk,tizenkét szép őrzőangyal fonta a koszorút.
Jó reggelt bölcs kovács,mért nem adtál szállást,szűzanyánknak,jó anyánknak reggelig megállást?
Ó ha tudtam volna,hogy ő volt Mária
Aranyból is,gyémántból is,szállást adtam volna
Én pedig a hideg földre lefeküdtem volna.
Ének:Glória mennyben az Istennek!Békesség földön az embernek!
Vers:Jaj,pásztorok ébredjetek,jaj mit hallok figyeljetek
Világos lett az ég alja,nézzetek csak mi van arra!
Ének:Pásztorok keljünk fel,hamar induljunk el,Betlehem városába,rongyos istállócskába,
Siessünk,ne késsünk,hogy még ezen éjjel odaérhessünk,mi urunknak tiszteletet tehessünk.
Íme,már nincs messze,fényesség a jele,az angyalok hirdetik,hogy messiás születik,
Jászolban,pólyában,bé vagyon takarva a posztócskába,áldott gyermek szenved már kiskorában.
Vers:Itt a barlang,itt a jászol,térjetek be pásztorok
Köszöntsétek a Messiást,Jézust,kit vártatok!
Ének:Karácsonynak éjszakáján,Jézus születése napján,örüljetek,örvendjetek
A kis Jézus megszületett.
Nincs a Jézusnak bundája,posztóba van bepólyálva,elveszett a báránykája
Miből is volna bundája.
Vers:Vedd le pásztor a bundád,takard be a Jézuskát!
Ének:Szálljatok le,szálljatok le,karácsonyi angyalok
Zörgessetek máma este minden kicsi ablakon
Palotába és kunyhóba nagy örömet vigyetek
Boldogságos ünnepet!
Vers:Fényes égből Mennyországból szálljatok le angyalok
A didergő szegényeknek meleg ruhát hozzatok,
Nagykabátot,nagykendőt,vastag talpú cipellőt,
Tüzelőfát angyalok,azt is,azt is hozzatok!
Ének:Szálljatok le,szálljatok le......
Betlehemeztünk
Szabad-e bejönni Betlehemmel?
Elindult Mária,karácsony éjszaka....
Dalolnak a juhászok,táncolnak a kanászok....
Juhászok,pásztorok,de elaludtatok,
Ennél a szép lánynál egyedül hagytatok......
Pásztorok keljünk fel,hamar induljunk el,
Betlehem városába,rongyos istállócskába.....
Karácsonynak éjszakáján,Jézus születése napján,
Örüljetek,örvendjetek,a kis Jézus megszületett....
Palotába és kunyhóba nagy örömet vigyetek,
Boldogságos ünnepet!
Itt a barlang,itt a jászol,térjetek be pásztorok,
Köszöntsétek a Messiást,
Jézust,kit vártatok!
2010. december 19., vasárnap
Lucáztunk
Meggyőződésem,hogy akkor őrizzük jól a hagyományainkat,ha nem csak a tartalmát adjuk át a gyerekeknek,hanem módot adunk rá,hogy megéljék azt a szituációt,amelyben őseink valaha használták.Így a hagyomány élővé válik,a gyerekeknek pedig fantasztikus élményeket ad.
Nálunk a Lucázást megelőzi a novemberben kezdett "boszorkányozás",amiről már beszámoltam nektek.
Ez ráhangolja a gyerekeket a "varázslatra",ami a Luca napnak is sajátsága.A Lucázás az adventi időszak utolsó bolondozós,vidámkodós napja.Ugyan már a szívünkbe nézünk,hiszen jókívánságokkal keressük fel ismerőseinket,de még hangoskodunk,a teljes,áhítatos karácsonyváró csend ezután telepszik lelkünkre.
A csoportban a reggeli órákban több szokást is felelevenítünk.Fokhagymával keresztet rajzolunk ajtóra,ablakra/védelem a gonosz ellen-és mivel Jézust is jelképezi elővezeti a karácsonyt/Ezután vöröshagymából kalendáriumot készítünk.Kétfelé vágjuk a fejet,majd mindkét felet 6 részre szedünk.Már is megkaptuk a 12 hónapot/ez a szokás az új évre mutat/Mindegyiket megsózzuk,az elsőt megjelöljük és beazonosítjuk a hónapokkal a hagymákat./jó lehetőség hónapnevek gyakorlására/Ezután már csak figyelnünk kell melyik ereszt levet,a népi jóslás szerint az a hónap csapadékosnak ígérkezikIdén alig végeztünk a sózással a június máris nedvesedett/Medárd-40 napos eső?/Mire mindezzel végzünk megérkezik minden gyerekünk és elültetjük a Luca-búzát.Idén színtelen bio-gél gyöngyökbe,mert így a gyökere is látható.Minden gyerek külön üvegbe ültetett,karácsonyra feldiszítjük masnival,gyertyával és ezt viszik haza ajándékba.Addig pedig figyeljük ahogy nődögél.Régen ezt is jóslásra használták,következtetni lehetett belőle a jövő évi termésre.Ezenkívül mint fényszimbólum/mag,mag,búzamag,benne aluszik a nap.../jól illik a karácsonyi asztalra és szépen díszíti azt.Mivel óvodánk mindegyik csoportjába bemegyünk Lucázni,az oda szánt ajándékot feldiszítjük.Már csak öltözni kell és indulhatunk.A két óvónéni és a dajka néni ugyanúgy jelmezben,szereplőként.
Mindegyik csoporttól kaptunk ajándékot.A Katicáktól finom,egészséges rágcsálnivalókat,a Pillangóktól saját készítésű fenyőbe csomagolt szaloncukrot,az Őzikéktől saját kézzel sütött mandulás süteményt.
Ezután a dajka néniknek kántáltunk a konyhában.Aki nem akart minket beengedni:
"Ági néni asszony,jaj de rossz gazdasszony,szálljon csollán kezébe,szalma meg a fejére!"
Aki beengedett minket:
"Jutka néni asszony,jaj de jó gazdasszony,szálljon arany kezébe,sok áldás a fejére!"
A dajka néniktől finom gyümölcslét kaptunk,ami addigra már nagyon jólesett a sok éneklés után.
Ezután pedig,mint jó szomszédhoz illik,átmentünk a Fogyatékosok Nappali Ellátó Intézményébe,mert ott is Lucázunk minden évben.
Tőlük dióhéjból készített apró figurákat kaptunk és annyi süteményt,szaloncukrot,hogy meg sem bírtuk enni,de a maradékot elcsomagolták nekünk,úgyhogy karácsonyig "arany-élet"
Ezúton szeretném kifejezni köszönetemet,akik segítettek bennünket a kivitelezésben.
Petri Lászlóné vezetőnknek,aki mindig lelkesen támogatja ötleteinket.Balogh Imrénének,aki a karbantartónk felesége,és aki készségesen megvarrja legvadabb találmányainkat is.A Malomsoki Hagyományőrző Kör-nek,akik a szükséges eszközt és jelmezt rendelkezésünkre bocsátják.A Napraforgó ajándékboltnak,akiktől a lányok kendőjét kaptuk.Édesapámnak,Kiss Józsefnek,akitől az énekek,kántálások java része származik,no és a fiúk bekecse/nem is maradt több szőrme a háznál/és aki 72 éves kora ellenére sem átall kolompot kérni,láncos bothoz láncot keresni.És végül,de leginkább kolléganőimnek Kölkediné Ági óvónéninek és Reményi Marianna dajka néninek,akik a sok feladat mellett éppolyan lelkesen Lucáztak,mint a gyerekek."Szálljon áldás fejükre!"
Szeretettel:Kiss Mariann
Nálunk a Lucázást megelőzi a novemberben kezdett "boszorkányozás",amiről már beszámoltam nektek.
Ez ráhangolja a gyerekeket a "varázslatra",ami a Luca napnak is sajátsága.A Lucázás az adventi időszak utolsó bolondozós,vidámkodós napja.Ugyan már a szívünkbe nézünk,hiszen jókívánságokkal keressük fel ismerőseinket,de még hangoskodunk,a teljes,áhítatos karácsonyváró csend ezután telepszik lelkünkre.
A csoportban a reggeli órákban több szokást is felelevenítünk.Fokhagymával keresztet rajzolunk ajtóra,ablakra/védelem a gonosz ellen-és mivel Jézust is jelképezi elővezeti a karácsonyt/Ezután vöröshagymából kalendáriumot készítünk.Kétfelé vágjuk a fejet,majd mindkét felet 6 részre szedünk.Már is megkaptuk a 12 hónapot/ez a szokás az új évre mutat/Mindegyiket megsózzuk,az elsőt megjelöljük és beazonosítjuk a hónapokkal a hagymákat./jó lehetőség hónapnevek gyakorlására/Ezután már csak figyelnünk kell melyik ereszt levet,a népi jóslás szerint az a hónap csapadékosnak ígérkezikIdén alig végeztünk a sózással a június máris nedvesedett/Medárd-40 napos eső?/Mire mindezzel végzünk megérkezik minden gyerekünk és elültetjük a Luca-búzát.Idén színtelen bio-gél gyöngyökbe,mert így a gyökere is látható.Minden gyerek külön üvegbe ültetett,karácsonyra feldiszítjük masnival,gyertyával és ezt viszik haza ajándékba.Addig pedig figyeljük ahogy nődögél.Régen ezt is jóslásra használták,következtetni lehetett belőle a jövő évi termésre.Ezenkívül mint fényszimbólum/mag,mag,búzamag,benne aluszik a nap.../jól illik a karácsonyi asztalra és szépen díszíti azt.Mivel óvodánk mindegyik csoportjába bemegyünk Lucázni,az oda szánt ajándékot feldiszítjük.Már csak öltözni kell és indulhatunk.A két óvónéni és a dajka néni ugyanúgy jelmezben,szereplőként.
Mindegyik csoporttól kaptunk ajándékot.A Katicáktól finom,egészséges rágcsálnivalókat,a Pillangóktól saját készítésű fenyőbe csomagolt szaloncukrot,az Őzikéktől saját kézzel sütött mandulás süteményt.
Ezután a dajka néniknek kántáltunk a konyhában.Aki nem akart minket beengedni:
"Ági néni asszony,jaj de rossz gazdasszony,szálljon csollán kezébe,szalma meg a fejére!"
Aki beengedett minket:
"Jutka néni asszony,jaj de jó gazdasszony,szálljon arany kezébe,sok áldás a fejére!"
A dajka néniktől finom gyümölcslét kaptunk,ami addigra már nagyon jólesett a sok éneklés után.
Ezután pedig,mint jó szomszédhoz illik,átmentünk a Fogyatékosok Nappali Ellátó Intézményébe,mert ott is Lucázunk minden évben.
Tőlük dióhéjból készített apró figurákat kaptunk és annyi süteményt,szaloncukrot,hogy meg sem bírtuk enni,de a maradékot elcsomagolták nekünk,úgyhogy karácsonyig "arany-élet"
Ezúton szeretném kifejezni köszönetemet,akik segítettek bennünket a kivitelezésben.
Petri Lászlóné vezetőnknek,aki mindig lelkesen támogatja ötleteinket.Balogh Imrénének,aki a karbantartónk felesége,és aki készségesen megvarrja legvadabb találmányainkat is.A Malomsoki Hagyományőrző Kör-nek,akik a szükséges eszközt és jelmezt rendelkezésünkre bocsátják.A Napraforgó ajándékboltnak,akiktől a lányok kendőjét kaptuk.Édesapámnak,Kiss Józsefnek,akitől az énekek,kántálások java része származik,no és a fiúk bekecse/nem is maradt több szőrme a háznál/és aki 72 éves kora ellenére sem átall kolompot kérni,láncos bothoz láncot keresni.És végül,de leginkább kolléganőimnek Kölkediné Ági óvónéninek és Reményi Marianna dajka néninek,akik a sok feladat mellett éppolyan lelkesen Lucáztak,mint a gyerekek."Szálljon áldás fejükre!"
Szeretettel:Kiss Mariann
2010. december 3., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)