Estére aztán megszületett a gyerek.Fiú volt,s apja Vazulnak nevezte el.Ősi szokás szerint kezébe vette az újszülött porontyot az első hajnalon,kivitte a szabad ég alá,s megmutatta a felkelő napnak,a kék tavaszi égnek,a harmatos földnek,a tó megduzzadt vizének,az egész világnak.
-Nap,hold és csillagok....ég és föld....vizek,szelek,fák és füvek.....legyetek jók hozzá,mert ez az én fiam,Vazul!
/Wass Albert:Kard és kasza/
Őseink békében és harmóniában éltek a természettel.Minden élőben Istent tisztelték.Magukat a természet részeként élték meg,holisztikusan szemlélték a világot.Tudták,hogy minden-mindennel összefügg,s hogy mindenért felelősek ami világukban történik.Tisztelték az őselemeket,mint a világ mozgatórugóit,használták áldásait,de eszükbe se jutott,hogy uralják őket.
Mai világunkban talán a tiszteletet felejtettük el leginkább,eltávolodtunk a természettől,szeretni pedig csak azt lehet amit ismerünk.Higgyétek el,bármennyire is a modern civilizációban élünk,az emberi lélekhez ma is nagyon közel állnak az őselemek.Hát még a gyermekekhez!Mindenkit arra biztatok,szerezzen minél több közvetlen élményt a gyerekekkel együtt.Nem lehet elmondani,látni kell közben a szemüket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése