Az a szokás nálunk,hogy Mikulás-várás idején a Római Katolikus Általános Iskola alsó tagozatos diákjai mese-játékkal kedveskednek óvodásainknak.Ilyenkor összegyűlünk a tornateremben és együtt nézzük meg.
Utána közösen énekeltünk és verseket mondtunk.És vártuk a Mikulást!Ági néni kinézett az ablakon,hátha már közeledik.
De Mariann néni futott be közénk és azt mondta,hogy látta a Mikulást,de krampusz is jött vele és őt akarta elkapni!Minden kinéztünk az ablakon.
És megláttuk a Mikulást.Integettünk neki,amíg csak láttuk.
A csoportba visszaérve észrevettük,hogy hozott mindenkinek ajándékot.És volt akinek virgácsot is!
Utána Mariann óvónéni elmesélte a csoportnak,hogy régen a virgácsolás nem azért volt ám,hogy a gyerekeket ijesztgessék vele!Nagyon-nagyon régen olyan Mikulás járta az utcákat,akinek nagy szőrme kucsmája és bundája volt,olyan,mint a pásztoroknak.A derekán a bunda lánccal volt átkötve,ezért "Láncos Mikulás"-nak hívták.Messziről lehetett hallani,ha jött,mert csörgött a lánc.
Friss nyírfa vesszőből készült a virgácsa,aminek "varázs ereje" volt.Azért virgácsolta a gyerekeket,
hogy egészségesek és frissek legyenek.Mivel volt virgácsunk,Mariann néni mindenkit megvirgácsolt és mindenkinek kívánt valamit.Így már nem félünk a virgácstól és a Varázs-tudománynak nagy hasznát vesszük jövő héten,mert akkor "Boszorkánykodunk".Már pedig egy boszorka,varázserő nélkül nem sokat ér!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése