Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer egy szegény ember,akinek annyi gyereke volt,mint a rosta lika!
Törhette is a fejét,hogy miből eteti ezt a sok gyereket,mert nem elég,hogy sokan voltak,még lusták is voltak.Dolog helyett csak heverésztek napestig!
Egyedül a legkisebb fiú volt amolyan ügyibe-való legényke.
Mindig tett-vett valamit,sosem lazsált!
Meg is unta a nagy szegénységet,étlenséget és elhatározta,
ő bizony nem marad itt tovább,elmegy szolgálatot keresni!
-Édesapám,elmennék szerencsét próbálni!
-Eredj fiam,ha menned kell,én nem tartlak vissza!
Hátha a jó szerencse melléd szegődik és találsz valami jó szolgálatot!
-Nem tudok mást adni neked az útra,csak ezt a kalapot,ami az enyém,meg ezt a furulyát,amit én is az apámtól örököltem,
hátha még hasznát veszed az úton!
Útnak indult a szegény legény.Ment,mendegélt hegyen-völgyön,árkon-bokron keresztül,egyszer csak találkozott egy juhos-gazdával!
-Adjon Isten Bátyámuram!Nem akadna a számomra szolgálat?
-Hát,akadni éppen akad!Őrizni kellene ezt a sok birkát!Nálam 3 nap az esztendő,de úgy vigyázz,hogy fizetséget csak akkor kapsz,ha valamennyit megőrzöd hiánytalanul!
-És mi lenne a fizetség?
-Neked adnám ezt az arany-szőrű bárányt!
Azzal megállapodtak és a gazda otthagyta legényünket a birkákkal.
Hej,most lett ám csak bajban a legényünk,mert ahogy elment a gazda,a birkák szanaszét futottak!
Gondolta előveszi a furulyát és furulyázni kezdett:
-Szélrül legeljetek,fának ne menjetek
mert,ha fának nekimentek,beveritek fejeteket!
szili kút,szanyi kút,szentandrási,sobri kút!
Énrám figyeljetek,másra ne nézzetek!
mert,ha másra nézegettek,kibökitek szemeteket!
jobbra fű,balra fa,középpett a furulya!
És lássatok csudát!A birkák a furulyaszóra táncolni
kezdtek és valamennyien a legény körül maradtak!
Meg is őrizte őket hiánytalanul!
A gazda állta a szavát,így a legény fizetségképpen megkapta az aranyszőrű bárányt.
Ment-mendegélt a legény,ballagott vele a bárány,
hogy ne unatkozzanak útközben furulyázgatott.
Útközben egy fogadóban szálltak meg,ott hajtották álomra a fejüket.
Volt a fogadósnak egy szép lánya!
Akinek annyira megtetszett a bárány,hogy az éj leple alatt
beosont a szobába megsimogatni.
De hogy járt szegény?
Ahogy a bárányhoz nyúlt,hozzá is ragadt!Nem tudta elhúzni a kezét,hiába próbálta.
Mit volt,mit tenni,reggel indulni kellett!
Ment a legény,ballagott utána a bárány,bárány szőrén a nagy lány!
Meglátta őket az ablakból egy asszony,aki éppen kenyeret sütött.
Futott ki az utcára,kezében a sütőlapáttal és szidni kezdte a lányt!
-Nem szégyenled magad!Féjhezmenő nagy lány létedre itt a báránnyal játcassz,ahelyett,hogy a dolgodat tennéd?
Nagyot sózott a lapáttal a lány hátára!
De ahogy hozzáért,hozzá is ragadt a lapát,
lapát végén az asszony!
Így mentek tovább.Elöl ballagott a legény,utána a bárány,bárány szőrén a nagy lány,nagy lány hátán lapát,lapát végén asszony!
Odaértek egy templomhoz.Éppen akkor jött ki a pap a híveivel a miséről.Meglátta őket és mérges lett:
-Ezt az istentelenséget!Itt csodásítanak a szent ünnep napján!
-Maga meg néném minek bántja azt a szegény lányt?
mondta az asszonynak és megsuhintotta a karját.
No,ha hozzáért,hozzá is ragadt!
Most már így mentek tovább.Legény mellett a bárány,bárány szőrén a nagy lány,nagy lány hátán lapát,lapát végén asszony,asszony karján pálca,pálca végén pap!
Észrevették a falubeli asszonyok,hogy megy el a pap.
Hej,lett ám csete-paté!Azonnal kiabálni kezdtek!
-Emberek!Elviszik az arany-szájú papunkat!Ne engedjük!Húzzuk vissza!
Futott is a falu apraja-nagyja!
Megpróbálták visszahúzni a papot,de ahogy hozzá értek,oda is ragadtak mind egytől egyig.
Így bandukoltak tovább!Elöl a legény,mellette a bárány,bárány szőrén nagy lány,nagy lány hátán lapát,lapát végén asszony,asszony karján pálca,pálca végén pap,pap után az egész falu.
Addig mentek,mendegéltek,míg eljutottak a király városába.
Volt a királynak egy szépséges lánya.De ez a lány olyan szomorú volt mindig,mint a 3 napos esős idő.Nem nevetett az még soha életében!
Ki is hirdette a király,hogy aki megnevetteti a lányát,ahhoz adja feleségül!
Gondolta legényünk,ő is tesz egy próbát!
-Jól gondold meg te legény,mert ha nem sikerül,karóba húzatom a fejed!
-Felséges királyom,életem-halálom kezedbe ajánlom!Csak állj ki az erkélyre a lányoddal és
nézzetek le az udvarra!
A legény előkapta a furulyáját és fújta a nótát!
Ugrándozott a bárány,vele a nagylány,vele a lapát,vele az asszony,vele a pálca,vele a pap,vele az egész falu!
Nem láttak még ilyen mókát sohasem még a szomorú királykisasszony is elmosolyodott,utána nevetni kezdett!
Kacagott a király,kacagott a királylány!
A végén már könyörögtek a legénynek,hogy hagyja abba a furulyázást,mert a lelküket is kikacagják!
Ekkor a bárány egy nagyot ugrott,varázs szállt a szőrére és lepotyogott róla mindenki,aki eddig hozzá volt ragadva!
A király betartotta ígéretét,a legénynek adta a lánya kezét,ráadásképpen pedig a fele királyságát!
Így azután a falu népe is a királyi udvarban maradhatott.
Sóra,kenyérre nem volt gondjuk többé!
Még máig is élnek,ha meg nem haltak!
Aki nem hiszi,járjon utána!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése