2011. február 13., vasárnap

Kukorica

"Kukorica,tengeri,adj a disznónak enni!
 A disznónak nem adok,mert én új asszony vagyok!"

Ezzel zárul a farsangi gyerek-lakodalmasunk.A kukorica témakört nem is tudom,minek nevezzem.
Megpróbáltam projekt-ként definiálni,de terjedelmét tekintve akár könyvet is lehetne írni belőle.
A kukorica az évkörünket jellemezte,amiről nem csak beszéltünk,de meg is éltük.
Elsősorban arra tanított meg bennünket,hogy ha harmóniában élünk a természettel,akkor mi emberek is a részévé válunk!
És most nézzük sorban:
A történet egy évvel ezelőtt kezdődött,amikor eldöntöttük,hogy "földművessé" válunk,mi magunk fogunk kukoricával beültetni egy darab földet,s jó gazdaként gondot viselünk rá.
Elképzelésünket megosztottuk a szülőkkel,ők is jó ötletnek tartották.Az egyik család felajánlotta kertjének egy darabját,s az elültetni való magot.Ezután már csak a jó időt vártuk,s közben készülődtünk.Magot csíráztattunk a csoportban és figyeltük fejlődését.Mi magunk is maggá váltunk,eljátszottuk hogyan csírázik és hajt ki a növény.

Végre elérkezett a várva-várt nap!Mivel M-ék elég messze laknak az óvodától,időben el kellett indulnunk.
Először elegyengettük a földet









.




Utána kijelöltük a sorokat....












Gödröket vágtunk a kapával.....











Beleraktuk a kukoricát......












Betakartuk földdel.











Ezután eljátszottuk.......















hogyan kel ki a növény.








Sajnos az időjárás és az árvíz minket sem kímélt.
Kertünket elöntötte a Bakony-ér......















és tengerben állt a tengerink.







Együtt izgultunk,hogy vészeli át kukoricánk az árvizet.Kicsi része kipusztult.de a többség szerencsére túlélte.Nyáron lelkesen jártunk gyomlálni.A kifejlődő csövekből babát,"Hajas Katit"készítettünk,és megkóstoltuk első termésünket a főtt kukoricát,amit felénk"tejes kukoricának"neveznek.

Ősszel elérkezett a várva-várt szüret,melyre meghívtuk a Pillangó csoportot.





Szinte elvesztünk a hatalmasra nőtt kukoricában!















Először letörtük a csöveket.












Majd összegyűjtöttük a szárakat.




Megvizsgáltuk milyen lett a termés.
Megkínáltuk az állatokat a kukoricával.






A tyúkoknak ízlett.












A disznók is megették.





A csacsi is szerette....
















És a ló is.















Érdekes volt,nekik inkább a szár és levél ízlett.














A kutyák és a cicák nem kértek belőle.






Kellemesen elfáradva érkeztünk vissza az óvodába,leszüretelt kincseinket másnap az apuka elhozta nekünk.







Elhatároztuk,hogy a következő betakarításnál ezt a szállítási formát is kipróbáljuk.









Miután terményünk megérkezett,elkezdtük a feldolgozását.A gyerekek megtanultak kukoricát fosztani és morzsolni.Mindent eltettünk,mert a téli időszak kitűnő a barkácsolásra,és ehhez a kukorica összes része remekül felhasználható.A tusából/torzsa/kiválóan lehet építeni.A szárat darabolva szintén remek barkács-alapanyagot kapunk,és a csuhé is kitűnően hasznosítható.Közben pedig lehet nótázgatni,verselgetni,mondókázni,főleg olyanokat,amikben szerepel a kukorica.Kukorica Jancsi,vagyis János vitéz történetét hetekig meséltük elalvás előtt.
Természetesen mi is megkóstoltuk a kukoricát.Ízlett pattogtatva,és remek füzéreket készítettünk belőle.De tettünk el tavaszra is,amikor majd a fonálból ragasztott fánkra ebből lesz a virág./rózsaszínre is festhető/Kávédarálóval megőröltük e lemorzsolt kukoricaszemeket és kását/puliszkát/főztünk belőle.
Az egyben hagyott szárakból csősz-kunyhót építettünk,és később az udvari dekorációknál is felhasználtuk.Felelevenítettük azt a régi falusi szokást,hogy a betakarítást udvari bábokkal jeleztük.


Juliska néni és Pista bácsi.













Juliska néni boszorkánnyá változott,szegény Pista bácsi úgy megijedt,hogy elbújt.













Betlehem.













Alszik a medve.






A medve már felkelt.Következő udvari képünk farsang kapcsán Shrek és Fiona lesz.Vagyis Juliska nénit és Pista bácsit jelmezbe bújtatjuk.A farsangi fő.étkünk kukorica-lisztből sütött édes málé lesz.
Azután jön a tavasz és mi készülődhetünk az újabb ültetésre,ezúttal az általunk termelt,saját kézzel morzsolt kukoricából.
A kukorica téma átfogja egész évünket.S hogy mit tanultunk általa?

-Őriztük hagyományainkat egész évben tevőleges módon,nem csak ünnepek kapcsán.
-Rengeteg időt töltöttünk a szabad levegőn.
-Megismerkedtünk a földműveléssel,kerti szerszámok használatával.
-Közvetlen kontaktusba kerültünk a háziállatokkal.
-Megtanultuk a kukorica feldolgozását.
-Megismerkedtünk ősi ételekkel.
-Megidéztünk népi kézművességeket.
-Megtapasztaltuk a közösen,kalákában végzett munka örömét.
-A barkácsolásokban kiéltük kreativításunkat,alkotó fantáziánkat.
-Megtanultuk,hogy sok hulladéknak gondolt anyagot fel lehet használni.
-Mindeközben rengeteget gyarapodott szókincsünk.
-Megerősödött feladat és kötelességtudatunk.
-Sokat fejlődött kézügyességünk.
-Megtapasztaltuk,hogy mi emberek a minket körülvevő világ részei vagyunk.
-És mindeközben végig játszottunk,viccelődtünk,vagyis jól éreztük magunkat.









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése