Így játszottunk Március 15.-én

Ó,ó,lobogó,nemzetiszín lobogó,
Fel,fel,büszke jel,
Magyarország ünnepel!



Piros,fehér,zöld
Ez a magyar föld!

Játsszuk el a "katica szállj el"-t!

Katica szállj el,jön a török a nádban,

rabszíj van a markában

katica szállj el!

-Hol a török?
-Nádasban.
-Mi van a fején?
-Hordó.
-Mi van a kezében?
-Pej ló.
-Mi van a lovon?
-Magyar lány.
Fusson ki merre lát!!

Nagyon sok lányt elhurcoltak rabszíjon,

valamit tenni kellett ellene!

A fiúk ezt nem nézhetik tétlenül!
Bevonulnak katonának.

De nem ám akárhogy!
Igazi verbunkot jártunk!
"Huszárgyerek,huszárgyerek,
szereti a táncot
Az oldalán,az oldalán
csörgeti a kardot
Ha csörgeti,hadd csörgesse
pengjen sarkanytyúja
Kossuth Lajos verbunkja
a muzsikáltatója."

Utolsót táncoltunk a lányokkal.
"Falu végén,falu végén szépen muzsikálnak
Oda hívnak engemet is magyar katonának
Be is állok a verbunkba,ha már verbuválnak
Elmegyek és megvédem a szép magyar hazámat!"

"Édesanyám a kendőm
Kéreti e szeretőm
Eredj lányom,add oda
Én is úgy adtam oda
Még 16 éves koromban."

"EL kell menni,katonának el!
A babámat nem vihetem el,
Van zsebkendőm,hogy a zsebembe tegyem,
A kaszárnyába magammal vigyem."

-Mikor masírozunk,kapitány uram?
 Mikor masírozunk,kapitány uram?

-Holnapután,vagy azután
csütörtökön éjfél után
kedves katonám!

-Mit viszünk az útra,kapitány uram?
Mit viszünk az útra,kapitány uram?

-Töltött csirkét,sült malacot
egy kupa bort,jó kalácsot
kedves katonám!

-Mikor jövünk vissza,kapitány uram?
 Mikor jövünk vissza,kapitány uram?


-Ne kérdezz már olyan sokat
ördög vigye a dolgodat
kedves katonám!

"Így lovagolnak a huszárok
táncol alattuk a paripájuk
hipp-hipp-hipp,hopp-hopp-hopp
nincs is ennél jobb dolog!"

Az ádáz csata!
Fiaink derekasan helytálltak.

Sérülések nélkül nem úsztuk meg!

/a sérülést piros krepp-papír szalag jelöli/

A megfáradt katonák tábor-tűznél pihennek.

"Hideg szél fúj,édesanyám,adja ki a kendőm,

Még az éjjel felkeresem a régi szeretőm,
Kiállok a kapujába,kibeszélgetem magamat,
Véle utoljára.

Ellőtték a jobb karomat,folyik a piros vérem,
Nincsen orvos,sem szanitéc,ki bekösse nékem,
Gyere kis angyalom kösd be,sebeimet gyógyítsad,
S a bánatos szívemet."

Megérkeztek a táborba a lányok.

Ellátták a sérülteket,bekötözték a sebeket.









A" gyógyult"katonák körbemasírozták az óvodát,természetesen a lányok is követték a sereget.

Söprik a pápai utcát,masíroznak a katonák
Egy 16 éves barna kislány,barna kislány,
Sétál a regiment után.


Kérdi tőle a kapitány,hová-hová barna kislány?
Mit kérdezi tőlem a kapitány,a kapitány,
-Megyek a regiment után.

A szeretőm be van zárva,a pápai laktanyába,
A pápai laktanya lyukadjon ki,lyukadjon ki,
Te meg babám szabadulj ki!


Szabadulnék,de nem lehet,letöltöm a 3 évet,
Egyet töltök sej-haj a hazáért,a hazáért,
Kettőt meg a szabadságért!

Méltóképpen megemlékeztünk az 1848-as szabadságharcról,de közben végig játszottunk,
Énekeltünk,táncoltunk.Nem volt "szokásos"
ünnepély,de meggyőződésünk,hogy így több
lényeges momentum megragadt a gyerekekben.